Egy hatalmas monstrum közeledett, lánctalpai mindent letaroltak, egyféle aratógépként funkcionálva. -A fene se tudja mikor kezdődött, de egy biztos, amikor összeomlott az emberi civilizáció, némely gép életre kelt és ugyan céltalanul de megkezdték örökös küldetésüket, mely nyilván akkor fejeződik be, mikor egy roncsvadász csapat le nem gyűri, vagy energiaforrásai ki nem merülnek. Igazából mindegy volt, ezek a félig élő félig rideg fém szerkezetek senkinek sem ártottak, csak mentek nyílegyenesen, mintha hívná őket valaki vagy valami, igazából a nagy kérdés az, valaha is oda érnek e ahová elindultak tudatra ébredésük pillanataiba. Persze az ember sem különb, már akik még életbe vannak ezen elkorrodált felszínű, egykor kék bolygón. Az ember is születik, és ha van is eredendő célja, csak akkor tudhatja meg, ha meghal, mert addig minden bizonytalan. S ugye meghalni nem nehéz ahol , víz, élelem már luxusnak számít és ha még védelem is akar, az maga a Kánaán.
- A gép tova gördült, természetesen ő nem próbált semmit és senkit kikerülni, a jóérzésű ember, ha élni kívánkozik inkább megtartsa a három méter távolságot, és ez a három méter csak filozofikusan értendő, mert bizony némelyik szerkezet brutális fegyverzettet is kreált önmagának, na ők már királyok voltak. Aki mellettem haladt el nem volt király, a királyok falkában jártak megnehezítve a fémre vadászok dolgát, mi több, hallani lehetett olyat, hogy egy-egy templomnyi monstrum kimondottan vadászta a fémre vágyakozó kalandorokat. -Nem érdekelt, császári felderítőként csak annyi volt a dolgom, hogy ha olyan kolóniát találok, mely elért egy bizonyos fejeltségi szintet, azt intrikával, cselvetéssel, végső esetben egy bombázás kieszközölésével semmisítsem meg.
Furcsán tűnhet, de még mindig érvényes az a mondás, hogy ember az embernek farkasa. A Marsi hegemónia stratégiája, hogy a Föld maradjon egy mindenre szinte alkalmatlan világ, ne kerekedjen felül az a szemlélet, hogy a technika által istenek vagyunk. Ez persze ironikus, hiszen a Mars is egy technológiailag erős emberi civilizációnak adva otthont, most ő dominálva a naprendszerben. Négy holdon van marsi település, négy holdon uralkodik bizonyos korlátok között az ember, és akkor itt az egykori anyabolygónk amit karantén és káoszba tartva nem vagyunk hajlandók újra benépesíteni. -Na jó, benépesítve úgy ahogy be van, az emberek élet-halál harcot vívnak egymással, a mutánsokkal, olykor még a gépek ellen is, miközben a természet lassan erősödve egyre veszélyesebb állatokat kreál, visszahódítani kívánva a planétát. Ez jó, jó lenne a bolygónak és jó lenne a Marsi vezetés számára, ha az utolsó ember is eltűnne a földről. Természetesen ezt a mars katonai ereje is megoldhatná, de valamiért a császár nem engedélyezte ez eddig a totális bombázást, vagy egy sokadik, emberre végzetes vírus elengedését. -Politika(?) talán, de igazából senki nem lát a lapokba, senki nem tudja mi cél vezérli a vezetékek által életbe tartott és mégis mindent ellenőrző császárt.
Sosem láttam az uralkodót, a palotát igen, a hologramját igen, de személyesen sosem nézhettem a berendezésektől járni is képtelen kék szempárba amely életről és halálról dönt, kínja vagy kedve szerint. A pletykák szerint az uralkodó halhatatlan, védtelen testét a világ leghűségesebb ember-robot keverékei vigyázzák, még a bizalmas beszélgetéseknél is jelen vannak e szinte legyőzhetetlen harcosok. Nem számított, számomra egy dolog volt fontos, hogy le teljen a hat hónapos küldetés és visszatérhessek a Marsra egy kicsit kikapcsolódni. Mert ugyan ami lehetséges álcázva és rejtve felszerelés rendelkezésemre áll, miként számos társam számára, tudvalévőn, nem egy rejtekhely várakozik a Marsi technológia minden vívmányát szolgáltatva. Ám ezek is kevesek, nem egy felderítő halt meg, mert bár eszköztárunk jelentős, a császárral ellentétben, mi nem vagyunk halhatatlanok. Igaz ha azok lennénk, nem mi lennénk itt, hiszen alkalmazkodni, beilleszkedni, beolvadni, ezen szabályok mentén tesszük amit teszünk, kockáztatva a halált is, ami vajuk be, minden percbe az ember körül ólálkodik, csak is a pillanatra várva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése