A homokba hamiskás képet rajzolt, az gondolván ekkor, hogy majd akkor jobb lesz egy kicsikét, tán csak egy futó zápor elejéig, de mégis...Természetesen messze nem így történt és az ÁTJÁROK sem sokat segítettek a dolgon. -Igen, sokan azt képzelik, ha lépkedhetnének az időben mindenek felett rendelkezhetnének, illúzió. Mert bár az idő relatív, de az ember sorsa állandó és megszabott medrében hajlandó csak sodródni, minden próbálkozás hiábavaló.
-Mark saját magát nézte egy magaslatról, miként fiatalabb énje egy szívet rajzolt a homokba és félőn egy lány nevének kezdőbetűit, majd várta, hogy a partra kicsapó hullámok szépen elmossák, a szívet, a betűket és a nyomot is.
Sóhajtott, a múltnak hátat fordítva, a középkorú férfi elindult az átjáró felé ami furcsán lüktetve pár méterre derengett, és agya erejével keltette életre.
Viszonylag sokan voltak, sokan voltak akik a pestis következményeként időutazóvá váltak, agyuk valahogy, valamilyen módon kapukat tudott nyitni, így lettek ők az "idő urai." Urak voltak, ott és akkor jelenhettek meg ahogy és amikor éppen kívánták, ám azt, hogy saját jövőjükre befolyást gyakorolhatnának, a lehetetlennel volt azonos. Magától érthetődön, természetesen minden képességgel rendelkező megkísérelte, elvégre előtte volt a halhatatlanság bűbája, és akkor már legyen siker, mosoly és diadal. -Legyen, de ez csak egy vágyálom volt Mark és társai számára, mert bármit is tettek, valami úton-módon ha ellenkezett az előre elrendeltetettel meghiúsult. -Ez volt a lehetőség, az a lehetőség amivel mindenki élni akart volna, de senkinek nem sikerült. Egy elképesztő vetítőterem, ez volt a világ és milliárdnyi idősíkja a kiválasztottak számára, láttak és pár apró dolgot változtathattak, ám a lényegnek mindig úgy kellet történnie ahogy az a pestis előtt, az emberiség megjelenése előtt, Isten eltervezte.
-S akkor a pestis, hasonlatos volt a középkor rettegett fekete halálához, de akik túlélték a testüket legyűrni szándékozó betegséget, az idő uraivá váltak. Voltak városi legendák, hogy a pestis, nem volt más mint egy elszabadult kísérlet, és a milliárdnyinál is több áldozat csupán e egész projekt nem kívánt következménye, mellékhatása vagy talán eredménye volt. Az, hogy ez így volt-e vagy esetleg mások avatkoztak be az emberek világába, csak, hogy felkavarják az állóvizet, jó kérdés. Igazából persze logikus lenne, ha valaki megnézné a pestis kezdetének napját, igazából lehet, hogy jó lenne, de ez tabu volt. Nem az emberek tiltották, nem is a kormány, egyszerűen ez így alakult ki és ez eddig betartotta mindenki. -Na igen, aki úgy érzi nincs mit veszítenie, az esetleg megléphetné ezen bizonyos lépést. Sőt Mark meg is akarta, ám az utolsó másodpercbe meghátrált, egy láthatatlan belső korlát meggátolta ebben. Az egész olyan volt a férfi szerint, mint egy beépített biztonsági rendszer, a kérdés csak az, mi értelme, és valóban valaki/k beépítették az adottság mellé bónuszként?!
"Emberből még mindig sok van, lélekből viszont egyre kevesebb."
Mark is mint oly sokan, eltöprengett a pestis hozadékán, mi több, ha kísérletként indult, igazából nem tudta mi célja is volt konkrétan az egésznek. Mert ugyan lehetőségeket adott azoknak aki túlélték a betegséget, de csak látszat lehetőséget, illúziót sok ember kezébe, puszta illúziót, semmi mást. Ám mindenesetre, kísérlet ide vagy oda egy biztos volt, a hatalom átvészelte a járványt, túlélte és úrrá lett a betegséget követő anarchián, és egy titokzatos oknál fogva vadászni kezdett a kiválasztottakra. Vadászott rájuk, és Mark sok tényezőtől befolyásolva, de ezen vadászok közé sorozta be magát.
-Furcsának tűnhetett, hiszen tudta nem feltétlenül haszon az időutazás, sőt inkább átok, viszont azt is belátta, az ilyen dolgoknak nem szabadna léteznie, így inkább a dolgok helyrealitása a legfontosabb, az ár pedig nem számít, vissza a pestis előtti időket! -Tisztába volt a lényeggel, mikor az utolsó hozzá hasonlót is levadássza vagy levadásszák, ő lesz a soron, ám a férfi pont ezt a pillanatra vágyakozott, biztosra menni e bizonytalan időkben.
-Átlépet, a víz, a srác, a délutáni napsütés eltűnt és egy kormos utca díszlete váltotta fel az előzőt, tán ideálisabbat. A szmog nyomasztó volt, a falakon graffiti a fényt a utcai lámpák jelentették, éjszaka volt. Itt nem volt dolga, csak szabadulni akart a múltjától, így csak lépet egy komor világba, egy sokadik alternatívába. Attól, hogy az idővel játszani tudott, nem számított hősnek, így a hősiességet a kabátja alatti pisztolyok jelentették. S mert az időt uralta, nem kellet tartania az éppen aktuális idő, aktuális rendfenntartóitól, de még a esetleges bosszútól sem. Na ha előny létezett, akkor ez volt, hozzátéve, hogy ha esetleg olyan embert likvidált akinek élnie kellett, az így is összezavarodott idő, mint óriási állat rándulva egyet, visszaállítja a múltat, csak éppen a képességgel rendelkező, ezt már nem tudhatja, mivel a továbblépését követőn történik meg ez az esemény. Nem tudta, ám még is Mark ismerte e visszarendeződést, egy iszogatós este mesélt a saját technikusa. A technikusok voltak a vadászok legfőbb társai, ők hozták az információkat és a felszerelést. -Minden vadásznak volt egy technikusa, de hogy a technikus hogyan és miként kapja az adatokat és a csúcsokat, Mark csak találgatni tudta, ugyanis ők a teleportáció eszközével rendelkeztek, a hatalom egyik ütőkártyájaként...
"A legmocskosabb állatok egyike az ember, felfalja saját fajtáját!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése