Kitört a háború, és tét a Föld birtoklása, ám ez az esemény sosem fordulhatott volna elő, ha az emberi ostobaság, nem alkotta volna meg a nagy hadronütköztetőt. De megalkotta és ezáltal rés nyilván a világ a hanyatlás felé száguldott és csak a krio-fegyverek nyújtottak némi reményt, a szellemeket ugyanis csak ezen eszközök tudták likvidálni. de míg megölt az emberiség száz idegent, az addig a világukból hatszor annyian érkeztek, testeket megszállva, új uralkodó fajként titulálván magukat...
John egy küldetés keretében igyekezett, immár visszajutni a Bostoni erődbe, New York ugyanis elpusztult. A szellemek haragja iszonyatos volt, a megszállt testeket szétszaggatták belűről, és mivel a gépeket is tudták irányítani, már mint amelyekben számítógép ketyegett, a város gépezeteivel amit csak tudtak leromboltak, ez volt a bosszújuk amiért ideglenesen, de sikerült bezárni néhány tudósnak a dimenziókaput, amely hatalmas érvágás volt az idegenek számára.
-John Nort tudott a sikerről, és igazából az volt a feladata, hogy egy értékes szellemet eljuttasson Bostonba, ahogy a szakemberek mondják, feldolgozásra kerülhet. -Ő tette a dolgát, ember volt és nyilvánvalón fűtötte a harag a New Yorkot ért támadás miatt, szíve szerint, a transzport-tartályba zárt állítólag fontos lényt egyszerűen megölné, de persze nem tette, hiszen egyenlőre több hasznot jelentett ez a féreg élve, mint megfagyasztva-szétrobbantva, természetesen csak is egyenlőre. -Furcsa volt az egész, az egyik nap, még tette a dolgát egy hatalmas élelmiszerüzembe, a másikba már rendkívüli állapotot hirdettek, és akinek volt katonai tapasztalata riadoztatták, pechére neki volt. Persze a halál bár hol megtalálhatta, a szellemek gyorsak, szemmel alig észrevehetők, és ha be kerül az emberbe, akkor annak annyi, legalábbis ez volt a idegenek megszokott forgatókönyve. Ha jobban belegondolt, az alkonnyal nézvén farkasszemet, egy tízemeletes hát tetejéről, így, hogy besorozták, legalább esélye volt védekezni. A sisak optikai része felfedte a szellemeket, a krio-fegyver pedig megdermeszti a lényt, majd egy-két másodperc és szétrobbantja, kell ennél jobb?!
Már nem kívánta folytatni az útját, a szellemek éjjel aktívabbaknak számítottak, bár az az igazság, mindig aktívak voltak, tomboltak, hódítottak és pusztították a civilizációt. -Johnnak csak be kellet hunynia a szemeit és már látta i a szelleminváziót Boston ellen, ott volt és harcolt. A szerencse az volt, hogy a város már rendelkezett több száz krio-ágyúval, és a kézifegyverek, már mind az új típusú szellemölők voltak, de valójában a lézerrács volt a legfontosabb védelmi rendszer, ha az nincs, akkor nem 70 ezer ember veszett volna oda, hanem lehet a fél város, rég volt. -Igaz a rég ebben az elmezavaros világba relatív volt, a tegnap már múlt volt, és nem volt idő mélázni, mert a jelen teljes erővel támadt, és ha nem történik valami csoda, az emberiség elveszíti a háborút. Mert hiába a modern fegyverek, a szellemek megszállva embert és állatott, bár hová szinte zavartalanul be tudtak jutni, nem véletlen, hogy egyre másra estek el az erődök, bunkerek, a dögök egy patkány testébe költözve, már is nyitott kapu a legzártabb is. S ugyan voltak ellenintézkedések, mert még az embereket lehetett ellenőrizni, az úgy nevezett Thomas-tesztel, de az állatokat...nem volt a szellemeknek semmi akadály, akár egy bolha, vagy egy dongó teste is jó volt, bejutván pedig egy-egy bázisra, kegyetlen pusztítást tudtak véghez vinni.
Nagyot sóhajtott, és azon tűnődött, Mary vajon valaha is igen mond neki. Hülyeség volt, jó pár éve szerette a nőt, ám az, mindig talált egy másik idiótát, akiben ugyan csalódott, viszont sosem próbált Johnra nézni, csupán csak, mint barát. A világvége határán viszont a férfi többre vágyott a barátságnál, ha legalább extrákkal lenne...elmosolyodott, a nap egy utolsót kacsintva elveszett a távolabbi épületek sziluettje mögött, az este nagyon közeledett és a katonának be kellet húzódnia az épületbe, kint szabad préda volt, még az optikai rendszer mellet is.
A tartályt nézte amelybe egy kék amorf valami kavargott, egy jelentős befolyással rendelkező szellem. Jelentős, bár bezárva nem tűnt sem veszélyesnek, sem pedig hatalmasnak. A helység ahová behúzódott egy koszos szoba volt, ahol kihelyezve a lézervédelmet csak remélte, ezt az éjjelt is túléli, elvben Mary várja. -Önámítás volt, a nő mondott valamit, a férfi meg el akarta hinni, mert minden pokol ellenére a reményre és a hitre szükség volt. -A konzerv kajáért nyúlt, és azon gondolkozott, hogy állít a fegyvere hatásfokán, csak, hogy bénítson, és kiengedi ezt a szellemet, a lézer visszatartaná, legalábbis addig míg a fegyverrel leteríti és visszakényszeríti a mobil börtönbe.
Hülye ötlet volt, egyrészt a lézer erejét pazarolná, ami egy esetleges támadásnál létkérdés, meddig tudja távol tartani az idegeneket, a másik, akár még őt is megszállhatná a fogoly, és akkor az egész küldetés elbukott. -Nem tudta miért forogtak ilyetén elképzelések a fejébe, talán tudni szeretné, a miérteket, talán többet tudnak ezek a lények, mint azt a legtöbben gondolnák, bár az kétséges, hogy pont neki nyílna meg egy rab, mikor a kínzómesterek is többször vallanak kudarcot, mint eredményt, a lények inkább belepusztulnak a szenvedésbe, mint sem valami érdemit elárulnának. -Lét kérdés volt ez, lét kérdés az emberiségnek és létkérdés a szellemeknek, akik fizikai formát, világot akarnak, és hát a régi és az új együtt nem tud működni(?)
A konzerv maradt, a kódokat ütötte be és mindent kockára téve, felnyitotta a börtönt, a szellem pedig egy pillanatig sem habozva, kitört és ide-oda cikázva felmérte a helyzetet. A lézerrács nem engedte volna ki, legalábbis az első rohamokat vélhetőn visszaverné, viszont John egy újabb ötlettől vezérelten, nem ragadta meg a fegyverét, vára a váratlant. S tényleg az következett be amire végkép nem gondolt, a kéklő amorf lassan formálódni kezdett, azután hirtelen egy meztelen nő állt a hadnagy előtt, egy meztelen nő, aki nem volt más mint Mary...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése