-John undorral nézte a füstölgő nagyvárost, a ipari létesítmények okádták a füstöt és a kormot, de anno még a XXI. század hajnalán egy politikus kijelentette, nincs klímaváltozás, és minden ami történik a természet rendje, az embereknek semmi közük az eseményekhez. -A fickó bolond volt, illetve a lelke a óriáscégeket szolgálta, s bár mára a neve is szitokszónak számít a még megmaradt értelmes emberek körében, irányelve még mindig aranyszabály, mert csak egy dolog számított e korhadó planétán, és ez nem volt más mint a minél nagyobb profit.
-John Hurn a bíbor páncélt viselte, az inkvizíció harci öltözékét, mert ugyan a vallásokat beszüntették, az egyházakat feloszlatták, illegalitásba azért még léteztek vallásos emberek és léteztek az egyháznak tartalékai, és utolsó eszköze amely szavakon túl is cselekedni mert az inkvizíció volt. A pap-harcos nagy merészséggel viselte páncélzatát, hiszen a cégek katonái és a fejvadászok állandó fenyegetést jelentettek, mindenki számára aki nem szolgálta a cégek sátáni birodalmát. S egy inkvizítor levágott feje nagyon sok aranyat jelentett ezen érdekalapú társadalomba.
Furcsa volt, a várost egykor egy folyó szelte ketté, ma csak kiszáradt medre ásítozik, a szeleknek adva játékteret és pályát a mágnesvasútnak. A gyáraktól roskadozó több millió bérrabszolgának otthonadó város az egeket ostromolta, a gazdagok a toronyházak csúcsaira vágytak, túl kívánva emelkedni a fullasztó szmogfellegek szürke uradalmán. -Bár most a viharos szél eltakarította a mocsok javát, igaz, az igazi mocskokat még nem, a két lábon járó szörnyetegek még tagadva Istent, megerőszakolva a planétát, az ördög színeit hirdetve trónoltak a bolygó fölött.
A férfi elfordult, elindult a közelinek tűnő hegyek felé, természetesen úttalan utakon haladva, igyekezve elkerülni a találkozást olyan emberekkel akiknek ki kellene ontani a vérét, a túlélés érdekében. Nem mintha nem gyilkolt volna már számtalanszor, de feladatai voltak és kockáztatni ilyen körülmények között nem volt ildomos"?"
Egy piknikre figyelt fel, nem számított errefelé urakra kik idejüket a szabadba töltve ütik el napjukat. Óvatos volt, a tisztást négy katona felügyelte, az őrzött helyen féltucat előkelőség vigadozott egy asztal körül üldögélve, odébb két légi-suhanó várakozott, az oldalukon a FULL-ENTER INTERNATIONAL címere fénylett.
A katonák távol voltak egymástól, de látván egymást, a meglepetés szerű támadás kérdéses volt, igaz ez függőt a fegyveresek képzettségétől is. Nem számított, John egy belső vezényszótól hajtva a támadás mellet döntött, plazmavetőjét már első áldozatára is emelte. -Néhány másodperc, a támadás sorrendjén eshetőségein gondolkodott, végül meghúzta a ravaszt és a lövedék már le is döntötte, mint favágó a kiszemelt óriásfenyőt, az első délnyugatra őrt állt katonát. A plazma a gyenge díszegyenruhát átégette, miként a testet is, egy ujjnyi méretű lyukat hagyva hátra az összeeső fegyveres testén. -A következett is leszedte mire a maradék két őr reagálva tűzet nyitottak, nem voltak támadásra felkészülve, mi több az inkvizítor rejtekhelyét sem fedezték fel, így csak reménykedve lövöldöztek a fák, bokrokat tépve, pusztítva.
John folytatta akcióját, és egy újabb telitalálat után előtörve fedezékéből az utolsó katonával is végezve a kiabáló a járművek felé rohanókra összpontosított. Ketten az asztal alatt rejtőztek, ők most nem számítottak, a veszélyes helyzetet a lebegők felé igyekvők jelentették, és választást így nem is adtak, mindet lelőtte, majd a két remegő alak felé indult, a döntés, meg-e öljön még két céges alkalmazottat, úgy hogy tudta, nincs igazából választása, nehéz pillanatokat ígért.
-Felállni! parancsolt John, az idő sürgette, most, hogy zsákmányolt egy gyors járművet, útja jelentősen rövidülhet és ennek egyik kulcs az, hogy minél később fedezzék fel a jármű eltűnését, ehhez meg szemtanúra ugye nem volt szükség.
Egy nő és egy lilára festet hajú férfi volt kik előkeveredtek az asztal hamis biztonsága mögül. A nő zöld szemeiben a félelmen kívül valami más is bujkált, a férfiéba, melyek mélybarnák voltak a rettegés lobogott, miként a pokolba a jeges tűz!
-Ne öljön meg. hebegte a férfi, esélyt látva, hogy az inkvizítor nem végzet azonnal velük, pedig az esély olyan, mint a mesebeli szerelem, egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt.
-Nem én fogom, a karabély. válaszolt a bíbor vértezetű, légzése még gyors volt, a sikeres rajtaütés rendesen felpörgette szervezetét, miközben szemei újra és újra a nőre tévedtek.
-Miféle találkozó volt ez?! követelte a fegyveres, jól látva, hogy a szőke nő jobbja lassan mozdulva, veszélyt is jelenthetett.
-Csak egy kinevezési buli. válaszolt a fickó, a szőke viszont a ruhája takarásába nyúlva, mely hullámos, redős és színes volt, igazi nemesi öltözék hirtelen egy kiskaliberű pisztolyt rántott elő, és azonnal az inkvizítorral emelte. -Johnt nem lepte meg a dolog és karabélyával még időben kiütötte a fegyvert a nő kezéből, ami tulajdonképpen nem volt valódi fenyegetés, a páncélzata könnyen ellenállt volt a hagyományos lőfegyvernek.
-Rohadék. fújta a szőke kezét szorítva, az ütés kemény és határozott volt.
-Ez van. volt vállat az egyház harcosa és egy hülye döntést hozva, úgy határozott, hogy magával viszi ezt a két céges alkalmazottat.
Sietős tempóval közeledtek az egyik lebegő felé, lépteik a holtak mellet vezettek el, az egyik férfi már remegett, a zombi-kór megtette hatását. Talán negyvenes lehetett, zöld haj, csíkos felső, melyen a plazmavető égette halálos seb jelezte, az éledezés természetellenes, a járvány eredménye.
-Gyerünk. parancsolt a bíborvértezetű, nem kívánva látni amint a legtöbb emberbe, a nyakba beültetett robbanópatron leválasztja a fejet a testről. -Zombi-kór, valójában angyalok kísérlete, hogy legyőzzék az embereket, ám a civilizáció látszólag felülkerekedett az élő-halott járványon, minden megszületett gyermekbe azonnal beültetik a robbanószert, így az angyalok, vagy a járvány nem tud igazán érvényesülni. S ahogy a pletykákból kihallani, már megvan az ellenszer is egy szupertitkos bunkerben őrizve.
-ROBBANÁS! nem volt túl hangos, nem volt veszélyes senkire az élők közül, az egyik, talán a legelőször megölt katona feje repült le, lassan tápászkodó testéről, hogy aztán az is visszazuhanjon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése