-Egy végrehajtó voltam, mindenre felkészített mágiahasználó, azzal a célzattal, hogy keresztülhúzva isten számításait, megleljem az igazán tiszta lelkeket, és biztonságba a REND Birodalmába a sátán oltalmába helyezzem. Igen, téveszme, hogy az isten a jóságos, a valóság úgy szólt, hogy az angyal és a teremtő megvívta csatáját és az angyal győzedelmeskedett. A valódi istent a pokolba taszították, mert elpusztítani nem tudták, és most ki a mennyekbe trónol istennek mondván magát, a hívők imádatától egyre erősödve, ő maga a szentségtörő, a legfőbb hatalom ellen fellázadt tanítvány, az egykori jó barát, akit most jó istennek hívnak, ám volt neki egy régi neve is, Ellenszegülő!
Nem volt könnyű az élet, a modern városok mázán túl, romos épületekbe tengődtek az emberek agyi manipulációktól, a nyomort nem érzékelve. Igazi rabszolgaság volt, ókori szint a 22. században. -Olykor nevetnem kellet, mikor az emberek megcsodálva művészi építményeket magukból kikelve örömtelin lelkendeztek. Szánalmas volt a gyenge jellem, szánalmas és ugyanakkor sajnálatraméltó, mert miközben ők egy pompázatos középkori palotát fényképeztek, az valójába maréknyi rom, amit az idő meghagyott még ideglenesen. Miként a vonatok, villamosenergia, szupergyors, mind hazugság, ócska gőzösök zakatoltak és a varázs oly tökéletes, hogy a mozdonyvezető nem is érzékelte, hogy nem gombokat nyomogat, hanem karokat húz, segédje pedig a szenet lapátolja. Persze hazudnék ha azt mondanám, hogy valójában az iparosodás korát éljük. Az igazság az, hogy az elmúlt évszázadok kevert technológiái léteztek. Akadt ultramodern és akadt amit csak az emberek annak érzékeltek. S itt azért illik megjegyezni, hogy isten a szolgáit a legkorszerűbb fegyverzettel látta el, szóval nem kardokkal vívtuk csatáinkat, vagy is nem feltétlenül.
Nem a hosszú élet titka miatt érkeztem Bostonba, nem is a fűtött okádó elavult gyárak látványa nyűgözött le valami misztikus torzulás végett. A dolog egyszerűbb volt, el kellet hoznom egy kiválasztottat, biztonsággal átsegíteni a túloldalra, hogy majd odaát az valódi teremtő útmutatásai által többé válva, és mikor eljön az idő visszatérjen az élők dimenziójába, és kirobbantsa érkezésével a föld történelmének legnagyobb felkelését. Igen, valami prófécia volt, a hitelességéről nem igen volt információm, de nem is érdekelt. Minden egyes akcióm csak egyet szolgált, csapást mérni az istenként tetszelgő, az emberek imádatába fürdőző gonosz birodalmára. Természetesen ha a legenda igaz, csak még jobb, ha nem, akkor is vélhetőn némi kellemetlenséget teremtek, mivel a prófécia már több évtizede terjeng, a "számadók" tettek róla, hogy eljusson az inkvizítorok fülébe, ez által jelentős erőket köve le, akik nem mást tettek, mint a kiválasztottat keresték, minket végrehajtókat akarván megelőzni. -Na ná, tudták, hogy a városba érkeztem, tudták, hogy a kiválasztottért jöttem, ám mivel nem tudták, ki is a kiválasztott, nem léphetek akcióba, szükségük volt rám, hogy elvezessem őket a lányhoz. Mindenki tudott a másikról, mindenki felkészülve várta azt a bizonyos pillanatot, ám egyről ők sem tudtak, nem én találom meg a kiválasztottat, hanem ő engem!
Rafinált játékok zajlottak a kulisszák mögött, miközben a tömeg imádkozott, éltetve istenét, aki minden volt csak éppen Jóisten nem, az addig mi is megvívtuk kisebb nagyobb csatáinkat, magától érthetődön életre-halálra. -Egy lány, ennyit tudtam a jövő reménységéről, a kazamaták rejtekében a bátrabbak REMÉNYKÉNT is emlegették, igaz még senki sem láthatta. A magam részéről úgy képzeltem, hogy ha szembejön velem egyből ki fogom szúrni, vélhetően, az írások alapján egy átlagos tinire illik felkészülnöm akiben természetfeletti erő szunnyad. Persze minden más variáns is megtörténhetett, hiszen a prófécia lényege, nem az új megváltó életkora, hanem létezése, és a cél érdekében, gyors halála. Igazából azt is el tudtam képzelni, hogy a "számadók" torzítottak az írásokon, mi több, valahol az sem lepne meg, ha egy férfi lépne elém, és közölné, ő az akit keresek. Ám egy biztos, a tekercsek lányról beszéltek és elképesztő hatalmáról, így magam is ezen meder szerint készültem fel, már csak azért is, mert elöljáróim semmi útmutatással nem láttak el, csak annyi volt, hogy irány Boston és ott a kiválasztott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése