A városokat dízelmozdonnyal vontatott vonatok kötötték össze, a településeken buszok okádták a kipufogófüstöt, az utcákon pedig sok esetben kétütemű járgányok döcögtek. A helyzet a némi bizarr arculata ellenére érdekes, üde színfoltként szolgált, miként a hajdani űrkikötők, amelyek most kerozinnal dolgozó repülőgépek bázisává váltak. -Múltba lépés, még szerencse, hogy az Egyetemes Birodalom rendtartójaként, térgörbítő hajójával történt, és óvatosságból, távol a várostól érkezve meg, elrejtette járművét. Ez normál eljárásnak számított egy régóta "elfelejtett rendszer" esetében, már csak azért is, mert feledve a régi felállást, új kiskirályok, immár nem követve a császári irányvonalat, esetleg gyilkosságig is elmerészkednek.
Nem volt ebben semmi megdöbbentő, példának okáért ez a planéta pontosan 240 évig volt elzárva a birodalomtól, sőt minden külső világtól. S ugyan a vihar nem csitult, de egy polgárháborút követőn a tudósoknak volt idejük és módjuk, hogy megoldják a gigászi viharon való átjutást, és ez a matematikán alapuló térgörbítés volt. -Küldhettek volna egész apparátust, katonákat, hogy a birodalmi ellenőrzés mielőbb helyreálljon, ám az illetékes tanácsnok, e körültekintő eljárást javasolta, Johnra bízva, hogy fölmérje a helyzetet és annak megfelelően érkezzék majd a megfelelő létszámú katonai különítmények...
Hosszú, szúrás és lövésálló kabátot viselt, mint ha csak egy világvégi bányásztelepről csöppent volna a nagyvárosba. Ugyan nem volt túl feltűnő, de azért azt sem lehetett mondani tökéletesen beleolvad a tömegbe. -Mindegy, ez volt, és igazából nem a trendre készült. A legfontosabb feladata az volt, hogy keres egy nyilvános adatbázist és megtudjon mindent a bolygót irányító konklávéról és természetesen felméri lenne-e és mekkora az ellenállás, ha megérkeznek a birodalmi hivatalnokok.
-Lépkedett és egy sokadik kirakat előtt ment el, ami még is felhívta magára figyelmet, talán a bentről friss pékáruk hívogató illata. A járókelőket még egy felírat is csábította ami így szólt egyféle reklámként is: ITT NEM LESZELSZ ÉHES.
Pillanat volt, a férfinak nem adatott meg, hogy elidőzzön egy-egy kirakatnál, miként azt sem engedhette meg, hogy a helyi hatóságok a kelleténél előbb felfigyeljenek rá. Nehézkes helyzet volt ez, és nem csak azért mert a gravitáció a földétől némiképp komiszabb volt, az egészet nem túl ésszerűnek gondolta. Mi a francnak ilyen elavult kémes dolog, mikor helyette küldhettek volna egy kémrobotot és az pillanatok alatt megoldotta volna amivel ő napokig fog kínlódni. Na jó, mivel a Földön a hagyományőrzők voltak fölénybe akik kimondottan a gépek ellen voltak, hol ott őket is a gépek szolgálták ki, az ilyen elvont küldetések nem voltak mostanság egyediek. Túl a polgárháborún, a újra életre kelt tudomány árnyékában tudománytalanok mondják meg, mik is a játékszabályok, a birodalom ura a császár meg bábként tetszelgek a különböző szövetségek rivalizálása közepette. -Igen, volt rá esély, hogy újabb polgárháború fogja megrázni az emberi civilizációhoz tartozó planétákat, talán ez az elveszett bolygók visszaszerzési láza sem más, mint a készülődő háborúhoz az erőforrások megszerzése. Persze ez már politika, és egy Johnhoz hasonló ügynök, nem igen kavarhatott bele a nagyok játszmájába, talán csak maga a császár, ha végre felállna és lerázná a tehetetlenség láncait, mert egy ilyen galaxisokon át ívelő birodalomnak erős központi vezetésre van szüksége és nem különböző szekciók, érdekközösségek kicsinyes vitáira.
Már tovább állt, az illat elenyészett, az emberi massza hömpölygött, az idő vélhetően a munkakezdésre való készülés lehetett. Nem gondolkozott ilyenen, nem érdekelte az ITTENI IDŐ, neki feladata volt és a lehető leggyorsabban meg kívánta oldani, inkább már harcolt volna az érkező osztagok oldalán, mint sem James Bond szerepében lavírozzon.
-Uram, kérem! szólította meg egy ismeretlen, ami alapvetően nem hangzott túl jól, de mit volt mit tenni, az ismeretlen valami egyenruhát viselt egy jármű mellet állva, két másik fickóval, talpig vasban és komoly mordályokkal felszerelve, eleve nem illettek bele az eddigi városképbe, ami semmi jót nem jelentett.
-Igen? állt meg John és mivel a "rendőr" intett, hogy lépjen közelebb, hát engedelmeskedett, már csak azért is mert a járókelők, valahogy a bajt érezvén egyre nagyobb távolságot vettek volna fel, tehát még fedezéknek sem lehetett volna őket száz százalék biztonsággal felhasználni.
-Ő John Horv, az egyetemes birodalom megbízott ügynöke?! tette fel az első és ledöbbentő kérdést a zsaru, ez annyira meglepő volt, hogy egy másodpercig John sem tudta mit is mondjon, majd az érthetetlenséget és meglepetést színlelve a semmit nem értek tekintetével a nála lévő pszicho-kártyát adott át a rendőrnek, ami érintésre kontaktust teremtve az adott személlyel kimásolva az agyból olyan képeket amik alapján a szimpla kártya személyazonosító panellá változik. -A fickó nézegette a lapot, elvben tökéletesen működött, a kérdés a marcona, zöld uniformisos miért csóválja a fejét és forgatja a kártyát(?)
-Jó, kezdjük elölről, ön John Horv? firtatta a rendőr, immár elég világossá vált, valami rohadtul nem stimmelt.
-Nem, láthatja, a nevem és az adataim, miért csinálja. védekezett John, nyilvánvalóvá válva, itt pillanatok kérdése és erőszakba torkolnak az események.
-Jó,fintorgott a hatalmas férfi és a két ugrásra kész társára sandítva, így folytatta: - Sirv Arvan tanácsnokot letartoztatták, a császár feloszlatta a birodalmi irányító nagygyűlést, a frakciókat megszüntette, minden küldetést leállított, ennek tudatába kérdezem utoljára, ön John Horv rendtartó aki titkos küldetésre érkezett ide?!!!
-Na jó, ez sok volt John számára, csak éppen azt nem tudta, hogy ez egy hatalmas kelepce, vagy valóban ilyen gyors változások álltak volna be a birodalom életében. Bár ha ezek meg is történtek, elég lett volna egy visszahívó parancs, valami még mindig nem volt kerek.
-A válaszom mindezen dolgok tudatában...kezdte John és tudati paranccsal aktiválta a vész-teleportot, a világ azonnal kifordult és a zavaros képek világán átlibbenve ismét a valóságba lépve, pontosan ott találta magát ahonnét elindult, csak immár a hatalmas karabélyok rá voltak irányulva.
-Isten hozta John Horv ügynők. vigyorgott a főrendőr és az egyik fegyver már is elsült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése