Felemás helyzet

 Álmomban sem gondoltam volna, hogy álmom ilyen gyorsan megvalósul. -Egy buszon utaztam és már többször láttam a lányt, nekem tetszett. Persze az ő gondolatai rejtve voltak lőttem, először visszanézet, majd nem és végül ismét.
 Szóval vagy ő mérlegelt, vagy nem tudom, de egy biztos, szerda volt és mellém ült.
 Gondoltam most aztán itt a igazi lehetőség és a szavakon agyaltam, miként is kezdjek vele beszélgetni, no ezt is ő oldotta meg, ám nem úgy ahogy én gondoltam.
-Körülbelül van két percünk. pillantott rám, szép, barna szemeivel, és bár én oda voltam a neve nincs lányért, amit mondott ledöbbentett.
 Lett volna kérdésem, akár tíz is, ám messze nem erre számítottam és távolról sem értettem, akkor most mi is történik(?)
-Ezt nem értem. nyögtem végül, kapásból fél perc eltelt a kettőből, valahogy az egész ijesztő volt s még az eső is csepegni kezdett...
-Érteni? hűm, inkább készülj fel, most megkapod amire vágytál, csodákat tehetsz és az ÚRT szolgálhatod. felelte a lány és bár nem nézet órájára, éreztem közeledik az idő!

 Nem tudom hogyan történt, de a busz egy kanyarba letért az útról és lefordulva az aszfaltról pörögve száguldott az utat szegélyező árokba.
 Nehéz megfogalmazni, nehéz leírni a fém sikoltását az emberek ordítását és a nyílt törés elviselhetetlen fájdalmát. Az ablakok sorra robbantak és a szilánkok gonosz meteorokként szakították a testeket.
 A csend hirtelen állt be, rémisztő volt, ám fájdalommentes.
-Meghaltál! közölte a lány és hogy valami nem stimmelt azt már abból is tudtam, hogy a füstölgő roncs felett lebegtem, lebegtünk, látva a buszból kirepült testeinket. A lány nyakát törte, az én testembe egy fogantyú fúródva oltotta ki életem.
 Őrület volt! ráadást még is éltünk vagy mifene, talán tényleg van második esély???
-Most mi lesz? kérdeztem látva a sebesülteket, a jajveszékelésük ugyan nem jutott el hozzánk, de nem volt kétségem, szörnyű tragédiába vesztettem életem(?)
-A harc jó és rossz között állandó, most eljött a te időd meg fogod kapni a feladatod.
-És Te???
-Vedd úgy az őrangyalod vagyok. s kacsintott majd egyszerűen eltűnt. Majd még mielőtt bár mit is tehettem volna, vagy nem, magam is eltűntem a baleset fölül és egy pillanatra minden elsötétült...

 Van remény és vannak feladatok, azt, hogy ki mikor és hogyan kerül a küldetéséhez az úr dönti el.