Vámpíralku a Bevezetés

 Sápadt volt a holdfény, s táncra sem perdült senki, a csend, az éj némasága, nyomasztó és visszataszító volt egyszerre, egy átkozott lélekmosoda, mosószer nélkül. Itt nem születtek kívánságok, nem születtek sóhajok, igazából ember, az éjbe nem igen merészkedett, a biztonságos házak oltalmába reméltek, reménykedtek, hogy egyszer végett ér a vámpírok terrorja, egyszer a hatalom felmondja a szerződést a vérszívókkal.
 Ez persze odébb lesz, és addig csak a vadászok törték az éj csendjét, renegátokat keresve, oly vámpírokat, kik megszegve a szerződést, olykor hatalmas vérengzéseket hajtottak végre. -Szar világ, és nem a csodák hipermodern varázslata. S mindezen szörnyűségek, csupán a hatalmasok mohóságából ered, kitalálták a sokadik generációs vírusfegyvert, mely elszabadulva kihalásra ítélte az emberi fajt, de a vérszívók, hiszen az ő létezésük a mi életünk függvénye, rájöttek a gyógymódra, és egy aljas alku keretében a vámpírok megmentették az emberiséget, cserébe az emberi faj vért és élő embereket szolgáltat a vérszívóknak. -Igaz, ezek bűnözök, a nyomornegyedek lakói, így  valahol, amíg egy ember munkával jövedelemmel rendelkezett, hasznos tagja volt a fogyasztói világnak, nem fenyegette közvetlen veszély. Ráadást a hatalomnak remekül jött a vámpírokkal kialakított üzleti szövetség, a népességet így, folyamatosan korlátok között tudták tartani, valahol mindkét faj hasznot húzott az egyezségből.
 Ám mint minden rossz üzletnek, volt egy még rosszabb oldala, a renegátok! -Ezek olyan vámpírok voltak kik nem engedelmeskedve klánjaik vezetőinek, nem törődve az alkuval, ahol tudták vadászták az embereket. Tény, ennek köszönhetőn jöhettek létre a vadászrendek, kik főként a renegátok legyilkolására szakosodtak, de az emberiség igazi urai, felfigyelve, e rendeket rendesen támogatva, remek ütőkártyává is alakultak a vámpírklánokkal szemben is. Persze a vámpírok is rendelkeztek különleges egységekkel, de létszámuk miatt, igazából csak arra voltak jók, hogy megvédjék magukat a renegátoktól, illetve betársulva a vádászokhoz, együtt harcoljanak, végül is saját testvéreik ellen.
 Bár ezek a testvérek mindenkire veszélyesek voltak, a renegátok megvetették az emberekkel szövetkezett klánokat, még akkor is, ha akkor, a vámpírok nem mentik meg az emberiséget, hát saját végzetüket is aláírták volna. -Rég volt, és mindenki másként kíván emlékezni, és ez a sok megközelítés csak tovább növelte az ellentéteket.
 A renegátok elhagyott gyárak, bányák járataiba rejtőztek és általában kisebb falvakra csaptak le, messze búvóhelyüktől, végül is fél éjjel repülhettek és a tombolás a legtöbb esetben nem tartott tovább egy óránál. Persze a vadászok ismerték a vámpírok képességeiket és viszonylag könnyen behatárolták, egy-egy falka mozgását, mi több, a legtöbb esetben fel is számolták ezen vérengző hordákat. Valójában túl sok kár nem tudtak tenni, a hatalom szemszögéből, igaz, akiknek családját lemészárolták e szörnyetegek, egészen másként szemlélték a dolgot...