-Nem kutakodok, csak tisztázok dolgokat. felelte John Winn, egy lélegzetvételig úgy érezte hibás döntés volt a szolgálathoz fordulni, hibás volt hiszen, anno ő is a szolgálat szolgálatába állva tudta mire nem számíthat, irgalomra. Igaz ez a téves remény csak illúzióként lebegett, miközben a presszó diszkrét közhelyként, most még a biztonságát is szavatolta, igaz, csak egy rövid ideig, mert minden, Paul Howard századostól függött.
-John, de hiszen a lány nem is vér szerint lányod, miért ez a badarság?!
-Nem értelek, az, hogy ki is volt Anna, azt te nem tudhatod, és azt sem, hogy mit érzet és én mit éreztem. De örömhír Paul, már nem érzek semmit!
-Akkor felejtsd el. sóhajtott fel a százados és dobozos üdítőjéért nyúlt, hiába, a szolgálat óvatosságra intette, még így, egy véletlen választott helyen is, és John megértette, ám neki már mindegy volt, töményet kortyolt.
-Nem azt mondtam, hogy agy-mosott lettem. nevetett fel John, hangja ironikusan csenget a délelőtt nyomaszt nyári fülességébe. -Kifogták, a presszó klímája bedöglött, a nyár lángnyelvei meg akadálytalanul kúsztak be a helység pasztell világába. Az óra, tik-tik, csak beszélt saját nyelvén, a néhány vendég akik betévedtek a frissítőt gyorsan lenyelni kívánták, látszott nem ezt várták, nem akartákj a kinti meleget sokáig felcserélni a bentire, vélhetőn másra számítottak, vélhetőn talán még számítottak.
-Nem értelek. csóválta fejét a még mindig ügynök, csak legbelül remélte, hogy egykor talán barátját jobb belátásra vezetheti. Igaz, érezte miközben megbeszélték a találkozót, hogy a barátság meghalt, az idő kiégett és döntések születnek, döntések életről, és egy bizonyos végzetről.
-Paul, rohadtul sok dolgot tettünk, rohadtul utálatos munkánk során és mindig azzal nyugtattuk magunkat, hogy a hazáért cselekszünk. De tudod, lószart, csak érdekeket szolgáltunk és ez nem igen a hazát jelentette. Lenyeltük, ez benne volt/van a pakliba, de a lányom nem én vagy te volt, ő hitte, hogy jónak lenni nem csak egy eszme vagy idea, hanem cselekedet is.
-Ne légy szentimentális, meghalt, szerintem tudta mivel játszik.
-Igen, lehet tudta, de vajon mi tudjuk mivel is játszunk?! szegezte a kérdést John a rideg kék tekintetű századosnak, akinek jeges pillantása a halált ébresztette, bár az már rég fent volt és talán a pultnál támaszkodva éppen a listáját olvasgatja száraz bort kortyolva.
-John állj le, nem engedhetem, hogy kiszivárogjon. emelte fel válasz helyet hangját Paul, az üdítője édes volt, a szomjúság terjedő penészként lepte el torkát.
-Anna csak egy fiatal nő volt, mondhatod, nem a lányom, mert csak örökbe fogadtuk, ez a te véleményed és nem is érdekel. Viszont az meg az én dolgok, hogy mit érzek és gondolok, s mivel már megöltétek, és Zoét is, mond mit is veszíthetek??? - Ráadást közlőm, az ő sorsuk már beteljesedett, elmentek, el e szemétből és talán, míg itt voltak, próbálták jobbá tenni a mocsoktól fuldokló világunkat, azt a világot amit mi munkánk tart fent terrorral, médiával és korrupcióval.
-Hű, most térdre boruljak, a megváltót kellene felismernem benned?! a százados már döntött, Johnnak mielőbb pusztulnia kell, és ez nem az érzelmek játéka, ez az élet törvénye.
-Ó nem, ismertél, én is olyan aljas kiszolgáló voltam, mint te és ezen semmi nem változtat, ám azt azért tudja csak meg a világ, hogy egy rohadt mutáns vírust bocsájtottatok ki, és a világjárvány milliókat fog ledarálni.
-Barom, és mit érsz vele, már ha világra is tudnád kürtölni?! Paul hangja vihart sejtetett és John az asztalon lévő telefonjával kezdett babrálni. Azaz csak a látszat volt a babrálás, a dokumentumok több ezer helyre indultak meg, már nem volt mire várni. A kikre meg már rég elmúlt, elmentek, tudta a fénybe kell lépnie hogy újra találkozhasson azokkal akik a mindenei voltak, tehát lépni kell.
-Nem tudom, talán a reményt egyeseknek és talán azt, hogy még mielőtt a fél bolygót kiirtanátok, néhány miniszernek cégvezérnek is a torkán akadhat az utolsó falat. dőlt hátra a renegát, az üzenetek kimentek, a dolog megtörtént.
-Rég ellenőrizve vagy és hiába igyekszel, semmi nem jut céljába. intett a telefon felé a százados, sejtette mivel igyekezett egykori barátja. S bár neki voltak vér szerinti gyermekei, valahol hitte, hogy a kormány, őket, végrehajtókat a megfelelő pillanatba szérumokkal látják el, mert ugye végrehajtók mindig kellenek.
-Akkor lőj le. jött John, kicsit rekedtessé vált szava. Nem így akarta, de így fog történni, a világ akkor is megtudja, kik is a polgárok igazi ellenségei...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése