Jövő

nyolc rakéta indítására alkalmas brit Rapier FSC (Field Standard C)

Gibraltár hatalmas ágyúi zárótűtett zúdítottak az Afrikai kontinens, Marokkói részére, ugye az állami monarchia  megbukott és a népvándorlás hullámai a Hispániai területeket is célba vették. S miközben az ágyuk tüze végigtarolta a túloldali partszakaszt, egy 600 nehézbombázóból álló kötelék készült a felszállásra, Európa erőd volt, és az egyesített véderőnek egy feladata volt Isztambultól egész Gibraltárig, az özönlő klímamenekülteket és az új hazára vágyókat távol tartani. Hatalmas összegek szálltak a megelőző csapások költségvetésébe, de még így is megérte, mert a cél, a vén kontinens megóvása, Európa nem kívánt a Római Birodalom sorsára jutni, így minden erőforrás a véderő élvezett...

-Felüvöltöttek a szirénák Paul Zann hadnagy elnézte a Catania-i kis ívó vendégeit, kik kapva amit tudtak rohanni kezdtek a közeli légvédelmi bunker felé, rettegve az arab szabad csapatok bombázásaitól, Paul nem, tovább kortyolta a jéghideg üdítőjét.
 Nem szólt hozzá senki, a szirénák ordításával a csapossal az élen, pillanatok alatt kiürült a helység, csak a mennyezett nagy forgólapátjai kavarták zúgásukkal  a levegőt, melyet szint teljesen háttérbe szorítottak a város légiriadót jelző kürtjei.
 Csak néhány perc és a kiürülő pohárral egyidősben betársultak a lármához a város köré telepített légvédelmi ágyúk és az őket kisegítő rakéták hangjai, -Na ennyit a támadásról" gondolta a férfi, aki kimenőjét élvezte volna, ha hagyták volna.
 Líbia, Algéria, Marokkó, ezek voltak a frontterületek, és mögöttük fél belső Afrika. Egyiptom és a Szaúdiak még kitartanak, persze a folyamatos utánpótlás a létük alapja, még jó, hogy az utolsó órákba az Európai vezetők és Oroszország stratégiai megállapodást kötött, ha a paktum nincs, hát már, lehet a Német határ körül zajlanának a harcok. Bár az igazat megvallva Amerika húzza a legnagyobb hasznot ebből a kimondható, világháborúból, gazdasága olyan csúcson jár, mint anno a második világháború idején, dübörgött a gazdaságuk, ám valamiért katonailag nem kívánt beavatkozni, talán Európa és Oroszország elvérzésére számít, hogy mint megmentő lépjen a háború porondjára, igazából nem lehetett tudni.
 Az üres pohár táncot járt az asztalom és az üvegekkel teli polc is, ízelítőt mutatott az üvegtáncból, egy éppen most unva meg a padlót választotta, minőségi vörösbor volt.
 Vörös mint a vér, vörös mint az alkonyi égbolt, mely megmártózva a tengerbe köszön el, illedelmes vendég gyanánt.
 A hadnagy felállt, pohara üres, a szirénák harsogtak és a légvédelem is tette a dolgát, ideje volt tovább állni, de előtte fizetett, pénzt hagyott a táncoló asztalon és miközben kint a meleg és a kihaltság várta, családjára gondolt, a családra amely miatt önként lépet be a véderőhöz és az egyik legjobb ászpilótává küzdötte fel magát, 57 lelőtt ellenséges repülő. ötvenhét, így számszerűen nem is sok, de pont elég az elismerésekhez, és a túléléshez, ha szerencséje van rövidesen Bécs alá vezénylik kiképző oktatónak, ott már nincs légiriadó.
 S a nukleáris fegyverek(?) Európa csak a végső esetbe veti be, és szerencsére még piszkos bombájuk sem akad a hódítani szándékozó klánoknak, csoportoknak, így maradt a hagyományos háború, de talán rá is fért az elkényeztetett fiatalságra és a külvárosok bandáira, ezen útobiaknak, nem volt választásuk, vagy az első vonal vagy kivégzés, az Európai vezérkar maximálisra növelte az államokba a közrendet, igaz rá is fért a világra és a maffiavezetők rögtönitélőszék általi kivégzése egész kontinens szerte. Ez volt 2026 júniusába, s mi lesz egy év múlva, a hadnagy nem gondolkodott, nem igen számított a gondolata, mert míg meg nem törik a népvándorlási hullám, a háború nem fog befejeződni...