2015. április 21., kedd

Utazó / Megérkezés /

 Egy álom tőrt darabokra, mint általában...
de miközben álomból álomba csöppentem, amelyek közül mindegyik rémálomnak minősült,
a tűz és a törmelékhalom, kicsit kijózanított.
-Kijózanított, ráébresztve, hogy bár álom és tudható, nem egy pozitív utópia, itt is meghalhatok!  S Istenről nincs mit beszélni, szabadon engedte teremtményeit és ők visszaélve a lehetőséggel, a paradicsomot a pokol birodalmává alakították. S most, itt vagyunk rohadt androidoktól rettegve, vagy élő-holt fertőzőtektől menekülve.
-Szép világ, a pusztulás kezdete közép-Európa, ma meg már tökmindegy hol vagyunk, az élet a tét, a túlélés! De nem panaszkodom, mert a rezgésváltoztató segítségével a Föld más-más aspektusára menekülhetek. Ám egy alapszabály változatlan, ha beindul egy láncreakció, nincs kibúvó. -Szóval kurvára mindegy hova esz a fene, a létezésemért küzdők és menekülők, és, hogy előny e egy ilyen készülék(?) nem tudom megmondani, mert mikor mocskosul szorult a húrok, leléptem!
 Nem vagyok büszke életemre, sok barát és egy szerelem éget porrá miközben én kimenekültem a végzetesnek tűnő helyzetből. Persze lehet, ki tudtam volna vágni magam, lehet élnék ott is és az is, hogy már a testemből lakmározva hízott volna valamely kannibál, vagy erdei vad, mutáns, a sor ugye végtelen.
 Alkony volt! a nap vörösen virított és felhők most nem kószáltak. A szél fújt és dög szagot sodort felém, nem is tűnve oly meglepőnek, a romokon túl, egy feldúlt sátortábor, hullák és dögevők, tehát egy idilli pillanat 2226-ból.
 Lánckardom erősebben szorítva hagytam magam mögött az utolsó törmelékeket, nem is értve, hogy ezen szerencsétlenül járt kis csapat, miért nem a romokat használták fedezékül. Igaz már tökmindegy volt, hullák voltak, felkoncolva, megszáradt vérfoltokkal és néhány támadó vízköpő darabokra zúzva. A vízköpők ha alszanak vagy ha halálos sérülést szenvednek kővé dermednek. S a legjobb megoldás, biztos ami biztos széttörni!
 Nem tetszett a látvány, de nem tudtam segíteni és az idő felett sem rendelkezek, de egy biztos, a holttestekből ítélve nem oly rég volt a vérengzés, ami egyet jelentett, még lehettek a közelbe vízköpők!
-Óvatosan haladtam, a tetemeket is kerülve, nem kell egy zombi támadás! S mert az idő az estébe csavarodva arra figyelmeztetett, hogy csak még veszélyesebb lények keveredhetnek utamba, a táborverést sokáig nem halogathattam. De egy biztos hely kellet és a távolság, távolság a holtaktól és minden mozgó lénytől.
-Sietősen lépkedtem, a táborból kikeveredve már nem pazarolhattam az időm, egy a távolba magasodó egykor tán víztorony csábított, remélve talán üres és jól elbarikádozható, a jó alvás igazán rám fért már...

 MINDEN ILLÚZIÓ, ÁLOM ÉS ÁLMOK LABIRINTUSA MINDEN,
EGY OLYAN TÖRVÉNYSZERŰSÉG, MELYBŐL NINCS KIÚT!        

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Dögvész! / tört verzió /